liturgikus helyek: Isten számára lefoglalt és fölszentelt terek,  ahol az Egyház liturgikus élete folyik: →templom (→szentély, →oltár, →tabernákulum, →ambó, →gyóntatóhely, →katedra, →keresztelőkút), →temető. - Jóllehet az új szövetség „lélekben és igazságban” (Jn 4,24) végzett istentisztelete nincs külső, kizárólagos helyhez kötve, mert Isten az egész földet az emberek fiaira bízta, Isten Fia pedig földi életében megszentelte (2Kor 6,16; 1Pt 2,4-5), a katolikusok az Istennel való találkozás számára ~et szentelnek (→templomszentelés). A ~ Isten jelenlétének bizonyságai a világban. A látható tp-ok tehát nem egyszerűen gyülekezési helyek, hanem jelzik és tanúsítják az adott helyen élő és tevékeny Egyházat. Ez föltételezi a vallásszabadságot: a →keresztényüldözések idején a ~ a szentmise bemutatásának változó helyei voltak: →katakomba, magánlakások. - A ~ között a templom a legfontosabb, mert ez az Eucharisztia ünneplésének és őrzésének helye, ahol a hívő nép az oltáron felajánlott és jelenlévő  Üdvözítővel találkozik. Az Isten e házát alkotó jelek igazságának és harmóniájának Krisztust kell kifejeznie, aki jelen van és tevékenykedik ezen a helyen (vö. SC 7). **

KEK 1179-85.